2003. július 27.

Tahitótfalu végállomás. Azt gondolná az ember, hogy - már ha emberszámba vehető földi halandó józan perceiben ilyen dolgokon való elmélkedésre is szánna időt - egy filmforgatás utolsó napján könnyedén lubickolunk, elegáns rutinnal rázzuk a kisujjunkat egész nap. Ember tévedsz! Ez az egyik legfárasztóbb nap volt, ezzel együtt úgy emlékszem élveztük. Felülhettem egy olyan szekérre, amin az egész kameracsapat elfért. Volt, akit csak egy láncszem, és a jószerencse tartott a kocsin. Ezt látva néhányunknak égnek állt a haja.


Messziről nézve az eseményt még akár sétagaloppnak is nevezhetnénk, de a kocsiról, a kamerán keresztül jól látszott, milyen komoly munka van ebben a néhány felvételben. A nap végén elégedetten szabadultunk meg átizzadt gönceinktől, és együtt fürödtünk az elvégzett munka örömmámorában. - Anonymus

2003. július 26.

Már megint katonákat láttam a környéken. A legdíszesebb öltözetű - biztos ő a fővezér - egész délelőtt a fogadóssal diskurált. Aztán ebédszünetben szóba került az időjárás, és úgy emlegették a bécsi szelet, mint valami különlegességet. Biztos nem jártak még a magyar Alföldön, mikor úgy istenigazából tombol a fuvallat. Később szorongva ácsorogtunk egy folyosón, amíg a vezérek a szobában békésen szunyókáltak. El is hiszem. Ha valakinek az "eszes legények" őrzik az álmát, biztos nincs mitől tartania. - Anonymus





2003. július 25.

Sok szépet meséltek erről a mostani Budapestről, hogy Buda és Pest, meg Óbuda, szóval tudjátok. Meg, hogy hatalmas kékre-zöldre festett szekerekkel is be lehet járni az egészet. El is indultunk egy kis városnézésre, persze már megint éjjel, kamerástul. Mi lóháton közelítettük meg a Várhegyet, ami állítólag telis-tele van katakombákkal meg alagutakkal. Õszintén megvallva, én valami labirintus félére gondoltam, de ez olyan egyenes volt, mintha valami óriás beledöfte volna a mutatóujját a hegybe, mint gyermek szokta a homokba.


Csak álltunk és néztük. A kamera meg minket, de hogy, a rendező hova tűnt azt nem tudom. Ebben az útvesztőben nem tudom, hogy tévedhetett el. - Anonymus




2003. július 24.

Mostanában csak este dolgozunk. És a városból sem mozdulunk ki. Állítólag ez a közepe, de legalábbis innen számolják a távolságot országszerte. Még egy szobrot is állítottak annak emlékére, aki ezt kitalálta. Neki sem tudják a nevét, de ha ilyen praktikus dolgot talált ki, mégsem lehetett egy nagy nulla! Vajon én lehettem olyan fontos, hogy szobrot formáljanak rólam? Na mindegy. Már megint lezárták a környéket, és a jövő-menő sokaság közepén üldögélünk. Elég furcsák lehetünk, de mégsem minket néznek, hanem oda fel, ahova az egész stáb is bámul.

A kamerát megint darura tették - nem először - de, hogy mit néznek annyit azon a vasdarabon, én nem is értem! Semmit sem látok, legalább ezt a csuklyát vethetném le. Kirúgom az ügynökömet, ilyen vacak szerződést hogy lehetett elfogadni? - Anonymus




2003. július 23.

Ez az este az utazás jegyében telt. Először egy hatalmas hodályban forgattunk a város szélén. Aztán, mikor besötétedett, bevittek minket a nagyvárosba, ahol éjjel is fényárban úsztak az épületek. A bútorok ugyanazok voltak, és az emberek is ugyanúgy dolgoztak, mintha a díszletben lettünk volna. Letettük a kamerát, egy-két lámpát is felállítottunk, a forgalmat meg leállítottuk, és már dolgoztunk is. A ló- és emberpróbáló jelenet ellenére elég hamar végeztünk. Indultunk tovább, újra ki a városból.


Erről az ingázásról eszembe jutott az a két vezér, akik már a nap elején elvesztették a fonalat, és egymást sem voltak képesek felismerni. Így jutottunk egy széles útra, ami végig kerítéssel volt védve. Érdekes módon ez a tájék is kihaltnak tűnt, így egész hajnalig nyugodtan lovagolhattunk, forgathattunk, és egyéb módon száguldozhattunk kedvünkre. - Anonymus




2003. július 22.

Végre előkerültek a vezérek, és ennek a fogadós is rendkívül örvendett. Igaz, ma nem volt zene, tánc, mégis kellemes társaság verődött össze, gyakorlatilag átröhögtük a délelőttöt. Ez az alul, felül párnázott uraság sem volt ugyan magyar, de mégis szót értett mindenkivel. Beszélt nekünk a nőkről, pénzről, elvállalt munkáról, meg valami eu-izéket is emlegetett, de ezzel a fiúk nem sokat törődtek. Ellenben akadtak olyanok, akik konkrétan hasraestek. - Anonymus





2003. július 21.

Ez a héten is elönt minket a forróság. Kint tűz a nap, de a műterem árnyékában is vetkőznek a lányok. Idebent is borzasztó a hőség, de van, ami kárpótoljon. Vérpezsdítő ritmus, szemkápráztató idomok, simogató ének, "közel" keleti kényelem, csak a vezérek hiányoznak. Nem is tudják, mit hagynak ki. Ezt a kiszolgálást akár százötven évig is el tudnám viselni. Micsoda praktikus viselet ebben a szemhéjleragasztó melegben! Itt mindenki a fején hordja a kispárnáját. - Anonymus