Nyomaszt, hogy megint nagyon jót kell csinálnom
Nyomaszt, hogy megint nagyon jót kell csinálnom
(kép: Népszabadság - Szabó Bernadett)

Magyar történelmi road movie
Herendi Gábor nem ül a Valami Amerika babérjain

NSZ - 2003. június 16. - Szerző: Varsányi Gyula

Még műsoron az utóbbi évek legnagyobb magyar mozisikere, a Valami Amerika, rendezőjének azonban fő a feje,miből finanszírozza új komédiáját, amelyet ma kezd forgatni.

Csaknem öt és fél százezer néző másfél év alatt. A gyűrűk ura és a Csillagok háborúja kivételével a Valami Amerika megelőzte a hollywoodi filmek népszerűségét is. Hogyan lehet „túlélni” egy ilyen sikert?

Ellentmondásos érzésekkel. Egyfelől nem tagadom, nagyon jól esett. Elképesztő mennyiségű levelet, e-mailt kaptunk, amelyekben lelkendeznek, milyen jó, hogy végre van egy ilyen magyar film. Némelyek talán el is túlozták egy kicsit, mondván: a Valami Amerika új korszakot nyitott a hazai mozizásban. Hát, ezt azért még meglátjuk.

Milyen ellentmondásra célzott?

Emiatt most egy kicsit el vagyok keseredve. Azt gondoltam ugyanis, hogy egy ilyen siker után nem lesz nehéz dolgom nekiindulni az újabb filmnek. De ez nem jött be. Hihetetlen, milyen nehezen tudom megteremteni második játékfilmem anyagi hátterét.

Magyar vándor lesz a címe az új opusznak. És a műfaja?

- Kosztümös történelmi komédia. A film producere is én vagyok, és igyekeztem szponzori támogatásokat gyűjteni hozzá az állami pénz mellé. Nagyon takarékos költségvetéssel 320-350 millió forintra lenne szükség, és még látványos is lenne a mű. Azt hittem, milyen jó fej vagyok, hogy ennyiből ki tudnám hozni, de aztán kiderült, még a közelébe sem kerültem a teljes fedezetnek.

Maradjunk még egy pillanatra a Valami Amerikánál. A filmet eladták külföldre is?

- Igen, a környező országokba. Romániában például nézőrekordot döntöget, a rádióban sláger lett a címadó dala. Ami a szélesebb forgalmazást illeti, rá kellett döbbennem, hogy az én nevem, vagy a cégemé, a Skyfilmé semmit sem mond a nemzetközi piacon. Találtunk egy neves amerikai vállalatot, amelyik foglalkozik vele. A debütálás a cannes-i filmvásáron volt, eladták a filmet Thaiföldre és különböző tévécsatornáknak. De a munka még az elején tart, az amerikaiak nagyon biztatnak minket. Kisebb változtatásokat is kértek a filmben.

Talán nem találták elég pergőnek?

Dehogynem, másról van szó. A forgalmazók először nem értették, a három magyar főszereplő miért nem jön rá azonnal, hogy a Szervét Tibor alakításában megjelenő „amerikai” vendég akcentussal beszél. Aztán megmagyaráztuk, hogy a magyar fülnek az ő kiejtése tökéletesen amerikainak hangzik. Megértették, de a külföldi nézők számára egy bennszülött amerikaival kellett szinkronizálni Szervét egyébként kitűnő angolját.

Mennyire tekinthető üzleti sikernek is a Valami Amerika?

A film ilyen nézőszámmal is veszteséges pénzügyileg. Nálunk a mozijegybevétel 60-65 százaléka a mozinál marad. A fennmaradón osztozik a gyártó és a forgalmazó, de a film teljes költségét a gyártó cég állja. És ez a film eddig nem tudta visszahozni a 220 milliós gyártási költségét. Ezért van szükség vissza nem fizetendő állami támogatásra. Egyedül az a pénz térült meg, amelyet a gyártó Skyfilm magántőkéjeként fektettünk bele. Mi tehát „nullszaldósak” lettünk. Csekély nyereséget a videó- és DVD-kiadáson tudtunk elérni.

E szerint egy „tutibiztos” komédiát sem lehet üzleti alapon elkészíteni Magyarországon?

Ehhez legalább másfél millió mozinéző kellene. De hiába célzunk meg akár csak félmilliót, az sohasem „tutibiztos”. Óriási a kockázat.

Rosszmájúan szokták mondani, egyetlen sikeres film mindenkiből kijöhet, akinek van tehetsége és némi filmes tapasztalata. Önnél az utóbbi sem volt kérdéses, hiszen reklámfilmesként megalapozta a tudását. Ami igazán fontos, milyen lesz a második, harmadik film.

Eléggé nyomaszt, hogy megint nagyon jót kell csinálnom. De eszem ágában sem volt Valami Amerika 2.-őt forgatni. Véletlenül jött az ötlet, hogy egy kicsit abszurd komédiát készítsek, amely jellegében - de csakis úgy - hasonlít a Gyalog galopphoz. A Magyar vándor címben szójáték van, egyrészt Magyar Zoltán legendás lólengésére utal, de nem akarom lelőni a poént. Másrészt a magyarság történelmi vándorlására - alcímként a „történelmi road movie” kifejezést választottuk. A főszereplő hét vezér a cselekmény során a honfoglalástól időben eljut napjainkig. Kicsit idézőjelben, görbe tükörben vesszük végig a magyar történelmet.

Szinte életveszélyes ötlet ez a mai Magyarországon, ahol a történelemhez fűződő viszony is éles politikai különbségeket fejez ki.

Nem tudok annál emelkedettebb érzést elképzelni, mint amikor ironizálni tudunk a saját történelmünkön is. Nem hiszem, hogy érinthetetlen lenne ez a téma. Óhatatlan, hogy egyes, szélsőségesen konzervatív, jobboldali nézőknek esetleg bántó lesz ez a film. Ugyanakkor azt akarom, hogy a túlnyomó többség számára szeretetreméltó legyen.

Ez a megközelítés nem példa nélküli Európában. Hirtelen az olasz Brancaleone ármádiája jut eszembe, a zseniális Vittorio Gassmannal, vagy a francia Asterix…

Persze, van ennek hagyománya, nem én találom ki, de nem akarok senkit követni. A történet és a látásmód egyéni lesz. Sajátos az is, hogy egy marketingakciót szeretnénk szervezni köréje, műveltségi vetélkedővel.

Mi lesz a jó ritmusú zenével? A Valami Amerika vonzerejét részben az adta…

A zenét már elkészítette Hrutka Róbert, igen igényesen. Az egyes korszakok stílusjegyei felismerhetők benne, ugyanakkor mai hangszerelésű muzsika. Mit mondjak, ütős.

Szereplők?

Az előző filmemben is szerepelt Szabó Győző és Szervét Tibor, továbbá Gesztesi Károly, Hajdu István, Gyuriska János, Seres Zoltán, Greifestein János - ők a hét vezér. Voltam olyan szemtelen, hogy az epizódszerepekre is - a Valami Amerika sikerét kihasználva - nagy neveket kértem fel.

Ehhez a produkcióhoz sok díszletre, jelmezre lesz szükség, nem beszélve a lovakról. Gondolom, ezért drágább több mint százmillióval az előző filmjénél. A szponzoroknak miért éri meg közreműködni egy történelmi filmben?

Igaz, a honfoglaló magyarok mégsem ihatnak kólát. Szerencsére a történet eljut a mába, tehát a támogatók „termékelhelyezése” is lehetséges. Szeretném ezt ízlésesen belesimítani a történetbe.

A mozgókép közalapítvány összesen nyolcvanmilliós támogatást szavazott meg a Magyar vándorhoz. Mennyi hiányzik még?

Legalább százmillió forint.

Honnan lehet előteremteni?

Még nem tudom. Arra számítottam, hogy a közalapítványnak lesz filmbefejezésre is külön pályázata, de nem lesz. És az eddig megítélt pénzt is csak akkor kapjuk meg, ha a teljes költségfedezetet igazolni tudjuk. Ez a huszonkettes csapdája. Ugyanis a csaknem százmilliós értékű szponzorszerződéseimet azzal a feltétellel írták alá, ha ez év végéig be tudom mutatni a filmet. Ha mégsem, viszsza kell adnom a pénzt dupla kamattal. Így aztán a Skyfilm kénytelen lesz egy nyilatkozattal vállalni a hiányt, abban bízva, hogy valahonnan csak jön segítség. De külföldi partnerre nemigen számíthatunk, elvégre a hét vezér neve és a történelmi utalások nekik nem mondanak semmit.