|
Befutott filmrendezők véleménye szerint
kiugró, figyelemfelkeltő elsőfilmet készíteni nem olyan nagy kunszt.
Hogy egy rendező valójában mennyit ér, mire képes, a második
munkájával bizonyítja be. Különösen igaz ez azokra - pl.
Herendi Gáborra -, akik hosszú ideig készültek arra, hogy végre
megmutathassák, mit tudnak. Az első siker - pl. a Valami
Amerika példátlan, 540 ezres nézőszáma - után azonban
hatalmas teherként nehezedik rájuk a sok elvárás.
A Magyar vándor forgatásán mindebből semmit sem érezni.
Herendi Gábor második játékfilmjének felvételei legalább olyan
könnyed munkával, és jó hangulatban telnek, mint az előző
produkcióé. A színészek akkor, és most is a sztárság előcsarnokában
érezhették magukat.
Gyuriska János - a hét főszereplő egyike - már
jelmezben, műszemöldökkel, de még a hatalmas arcszőrzet
nélkül ingázik a büfékocsi, és a budaörsi Lloyd stúdió között.
Délelőtt semmi dolga nincs, csak hogy készüljön a délutáni
jelenésére. Addig a stábot szórakoztatja, vagy a kollégák játékát
fürkészi.
A középpontban
most Madame Imola van, akinek a film során számtalanszor markolnak a
fenekébe - persze csak a forgatókönyv utasításai alapján. A pár
másodperces geg azzal ér véget, hogy Imola egy kancsó borral önti
nyakon a szemtelen próbálkozót. A különböző korokban, különböző
jelmezekben előadott etüd összekötő elemként szolgál a történetben,
melyben a honfoglaló hét vezér átutazza az 1000 éves magyar
történelmet. Minthogy minden korszakban ugyanabban a fogadóban
szállnak meg, az időugrás első epizódja újra és újra a
fenék-markolászás.
Imola - aki már a Valami Ameriká-ban is kocsmárosnét
alakított - szenvtelen arccal locsolja nyakon az udvariatlan
udvarlót, de Gyuriska másképp képzeli el a jelenet lelki hátterét.
Szerinte a lánynak szakadatlanul (200 évenként) fel kellene
háborodnia a faragatlan közeledésen. Szalad a rendezőhöz, hogy
megbeszélje vele.
Herendi Gábor egy
sötét sarokban kémleli a képernyőt asszisztensével. Ha eszébe jut
egy instrukció, felpattan, és beront a díszletbe. Széles
gesztusokkal ecseteli az elképzelését, és egy másodperc múlva
megint a sarokban gubbaszt a monitorra meredve. A statisztériát, és
a műszak stábot más irányítja helyette. Operatőre, Pohárnok Gergely
hangját még kevesebbszer lehet hallani. Ő csak figyel, fényt mér, és
a legközelebbi segítőtársaival konzultál.
A munka gyorsan halad, két óra leforgása alatt több mint 5
beállítás elkészül - igaz, ezek egyike sem tartalmaz dialógust.
Madame Imola után Nagy Natália szerelmi kettőse következik egy
páncélos lovaggal, aki a sisakon keresztül csókol forrón; majd három
nagy sztár, de amatőr színész kap pár perc lehetőséget a vásznon.
Lassan a magyar vígjátékok elengedhetetlen elemévé is válik a
"cameo" szerep (akárcsak a hollywoodiaké), melyben ismert arcok
bukkannak fel hol magukat, hol egy tőlük távol álló karaktert
megformázva.

|
A három nagyágyú - Növényi Norbert, Kovács Kokó István, és
Frenreisz Károly - láthatóan élvezi a viking-jelmezt. Bár egyikük
sem a deszkákon tanulta a mesterséget, végül mindnyájan
belekóstoltak a szereplésbe: Növényi Norbert még Gór Nagy Mária
Színitanodáját is elvégezte, és főszerepet játszott Kamondi Zoltán
Az alkimista és a szűz című filmjében; Frenreisz Károly egy
tévésorozatában, a Teá-ban debütált színészként (melyet
szintén Herendi rendezett), Kokó pedig a műsorvezetés előtt az
Üvegtigris-ben tűnt fel pár másodpercre. Most egy tyúkkal
birkóznak hárman, aki teljes lelki nyugalommal kotkodácsol a
forgatagban, és azonnal rárepül a vízszintes rudakra (pl. a kamera
állványra).
A jelenet végére a hét vezér közül is több a stúdióba
szállingózik: Szabó Győző a rendező mellől figyeli a munkát,
Gesztesi Károly és Szervét Tibor pedig félig jelmezben
akklimatizálódik az új díszlethez. Gyuriska János szerint még
próbára sincs szükségük a jelenetekhez: a forgatókönyv és a
szereposztás olyan pontos, hogy mindenki azonnal tudja, hogyan
viheti tökélyre a figurát. A stáb nevetéséből érzik, hogy meddig
mehetnek el, mit tehetnek még hozzá a karakterhez. Holnap pedig már
arról anekdotáznak, hogy a mai felvételen ki komédiázott a
legjobban.
[origo] |